Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Találd meg a képen elbújt Windows 7 és XP asztalt!
Virtuálisra cseréltem az eddig teljesen fizikai, valóságos, elsődleges, nem csak a kedvem szerint létező vagy nem létező kalapácsom, és eddig jó. A 64 bites verzió csak egy hétvégét töltött a gépen, mert fűtött vele a notebook, a 32 bitessel egyelőre nincsenek gondok. Jó ez az OS, azt hiszem maradok.
A magnum opusom arról fog szólni, hogy miért kéne hosszan és ütemesen ütni az összes operációs rendszerért felelős összes döntéshozót egy szilánkosra tört végű asztallábbal.
Időnként a kis interruptok önálló életre kelnek és elmennek játszani a processzorba. Jól érzik ott magukat, csapkodják a logikai kapukat meg futkároznak a szállítószalagokon, ennek eredményeként a processzor harminc-negyven százalékát meg is eszik. A probléma valahol az MS- és az Lenovo-féle powermanagement összeakadásánál van, közelebbit nem tudok. A múltkor egy ilyen problémát már sikerült megoldani, de ott a driverig visszakövetető volt a gond, most el vagyok veszve.
Az esettel nem vagyok egyedül, tele vele a Lenovo fórum. És ami igazán szép, hogy másoknál Vistán is előjön a gond, ahol nekem nem sikerült kihozni a játszhatnékot az interruptokból. Még akkun se, pedig táp nélkül kábé garantálan megbolondul a gép.
Megoldás egyelőre nincs, még fásultan telepítek pár patchet, de nem várok tőlük sokat. Van viszont az esetek felében működő workaround a fórumon: 1, a gép elaltatása, 2, a gép felkeltése. Sírnivalóan primitív, de legalább nem újraindítás.
Mellékszál: van elvben januári Power Management Driver is, de a letöltési linket elvitte a cica. Aztán a cica visszajött a driverfrissítős alkalmazásért is.
Upd: Felment egy update a Microsoft Update-ről, ami a Thinkpad PM rendszeréhez való. Natalánmost. Ujjkeresztbetesz.
Upd: Nem nyert.
Lehet, hogy találtam egy trükköt a programindító pótlására XP alá. Az ikonokat a Start menüre lehet tűzni (pin to start menu), a funkció ott van a kontextusérzékeny menüben, ha ikon felett jobbklikkelünk. Ilyenkor az alapértelmezett böngésző és levelező mellé felkerül az ikon, és a használat gyakoriságára való tekintet nélkül ott is marad.
A Start menünek van dedikált gombja, feljön a Windows gombra. A programokhoz a kezdőbetű lenyomásával lehet ugrani, ha több azonos betűvel kezdődő van, akkor némi keresgélés szükséges. Arra vigyázni kell, hogy véletlenül ne a rendszer altatását, kikapcsolását hívjuk meg, valószínűleg megszokás kérdése. A megoldás előnye, hogy nem kell külön launchert telepíteni, el lehet búcsúzni a brutális memóriazabálásra hajlandó Launchytól vagy a kétmonitoros környezetben kényelmetlen Rocket Docktól.
A végredmény így néz ki:
Alul öt legutóbb használt program - amúgy hazudik, ki is fogom ölni onnan - fent a Start menüre tűzött állandó elemek. Már majdnem sane default.
Az ‘ahogy azt Móricka elképzeli illetve megérti’ rovatból
Egyszercsak azon kaptam a gépemet, hogy a ha nincs csatlakoztatva töltőhöz, akkor a System folyamat 23-25 százalékot eszik meg a processzorból. Az első pánik után megcéloztam a Google-t a problémával. Három alap válaszfajtát találtam a System CPU zabálására:
A Russinovich cikk megtalálása után valójában már nem nehéz az ügy. Ha szerencsénk van, akkor a SysInternalsról letölthető Process Explorer beszerzése, a Debugging Tools telepítsése és a Symbol szerver beállítása után lesz ötletünk, hogy mi történik. Vagy legalább arról, hogy milyen threadekre kéne rákeresni.
Nekem az ExpWorkerThread és az ntkrnlpa.exe volt az, ami a CPU-t ette, ezzel a rendszer dolgaira és a driverekre szűkítettük le a problémát, illetve száguldva hagytuk el azt a területet, ahol még értem mi történik. Innentől jött a bicskás hályogkovács üzemmód annak biztos tudatában, hogy a külső winchesteren egy néhány hetes teljes backup ül, amit egy óra alatt vissza lehet állítani rendszerestül, mindenestül.
A Process Explorer által duplakattra kiírt stack infótól nem lettem okosabb, úgyhogy a javasolt Kernrate Viewerrel néztem rá a kernel threadekre. (A -wx kapcsolóval nem zárja be azonnal az ablakot a figyelés megállítása után.) Az első lelet itt is az ntkrnlpa.exe volt, utána viszont következtek olyan nagyfogysztók (igaz csak 8 százalékkal), amit be tudtam azonosítani: ő volt az integrált Intel grafikus mag drivere. Itt ugrott be, hogy valóban nem a Lenovo által megszentelt régebbi videodriver van fent, hanem egy újabb.
Közjáték: miközben nyomoztam, lejött a többi driver legújabb példánya és felkerült egy igazából semmi fontosat nem tartalmazó, de ártani nem árthat osztályú BIOS update is. Ezek valamelyike kikapcsolta az ujjlenyomat-olvasót, amitől egyik ámulatból a másikba estem, de végül egyszerűen vissza lehetett kapcsolni.
A géphez járó ThinkVantage driverfrissítő nem szeret feleslegesen letölteni, az összes szükséges driver megvan többnyire helyben. A Lenovo áldását nem bíró Intel driver lekerült, majd reboot. A visszatéréskor kapott kép nem szép, csuklóból nem a normál felbontásra állt be a gép, viszont akárhogy húzgálom ki a tápot a System folyamat nem kezdi el rágni az erőforrásokat. Ezután felkerült a legfrissebb gyári driver, reboot, és most minden oké.
A legszebb persze az, hogy ez csak az egyik olyan probléma, ami az ntkrnlpa.exe megnövekedett éhségét okozhatja. Más fórumokban a fizikai cím kiterjesztésének (PAE) letiltása segített, ami persze egy 2 gigabájt memóriával rendelkező gépnél több mint vudu lett volna. Megint máshol a Norton Internet Security akadt össze úgy a hálózati driverekkel, hogy ilyen problémát okozott.
Hozzávalók:
I’ve got a Dungeon Master’s Guide
I’ve got a 12-sided die…
Van legális Vista Business kulcsom, fel van ragasztva a notebook aljára, csendesen kopik időnként. Ezzel kaptam száz százalékosan szabályos XP-re visszaállási lehetőséget, ha úgy gondolom, hogy a számítógép célja nem csupán az operációs rendszer futtatása, akkor visszaállhatok az uralmi törekvésekkel kevéssé rendelkező OS-re.
Mellékdal: és persze jogom van letúrni az egész Windowsos mókát és felrakni egy bármilyen linuxot, ennek megvan az az előnye, hogy a munkámhoz szükséges összes cucc emulációs rétegen keresztül futhat, így ritkán unatkoznék.
Innen jön a szépség. Van XP visszaállító lemezcsomagom, amivel a ThinkVantage alapvetően jó csak néha iszonyatosan megfagy kategóriás szoftvereivel megfejelt alap XP-t tudom visszarakni. Plusz egy Rescue partíciót, amire igazából nem vágyok, de van. Nincs Vista visszaállító lemezem, a gyári rendszerről lehetett volna kiírni, utólag talán vehető ilyesmi. Meg amúgy ott a kulcs.
És ami csodálatos. Sima mezítlábas XP lemezről csak varázslással lehet felrakni rendszert, mert az XP kiadása óta fejlődött a világ. A mágia pedig három és fél - négy órát vesz igénybe. Mindez azért, mert a brand géphez nem jár egy hozzáadott érték nélküli rendes telepítőlemez. A számítástechnika pont ugyanaz a szopás, mint megboldogult gyerekkorunkban, csak a dobozok lettek kisebbek. Köszönöm, hogy elmondhattam.
I’ve got a ‘65 Cadillac
Spare tire on the back…
Tegnap új rendszert raktam az iBookom ellopása óta használt kölcsönlaptopra és köszönettel visszaadtam, ismét saját gépen lakom.
Az iBook helyére a gép poláris ellentéte lépett. Műanyag helyett magnézium ház, fehér helyett fekete, Mac OS X helyett egyelőre XP, ha lesz időm particionálgatni, jön az Ubuntu is. A gép összerakásakor kellett némi kompromisszumot kötnöm, így egyelőre csak egy giga memória és csak 80 giga merevlemez van benne. Cserébe kilenc cellányi akku lóg ki belőle - hét óra üzemidő, baby! - meg ujjlenyomatra léptet be. Ugyanitt keresek “Affirmative, Dave, I read you.” hangot. :D
Az egyetlen kihívást a szabvány amerikai billentyűzet - a geek életformában az Amerikából érkező ismerős olyan mint az autóskártyában a Lamborghini - kiokosítása jelentette. Két hackes próbálkozás után a Microsoft Keyboard Layout Creator nevű eszköz volt a megoldás, gyönyörű és egyszerű. Megyek is vissza vigyorogni.
Az ott egy stockfotó. Én kérek elnézést.
“…az 1970-es években a számítógépeket két dologra használtak: vagy a holdra szálltak vagy Pongot játszottak rajtuk.”
Annyira igazságtalan ez a dal, amennyire egy paródia lehet. Ráadásul lassacskán indul, altatósan mesélősen van előadva, mégis himnusz ez, akárhonnan nézzük.
Az ezért felelős Dead Troll csapat követte el a rendszergazda világnap dalát is. Ez azért jobban sikerült.