Katonák lapáttal

Ha az ember nem csak a kötelező táncolós-berúgós Dubliners dalokat hallgatja - és amúgy azokból egész könnyen ki lehet futni, hetek kérdése - akkor előbb utóbb szembe jön a Peat Bog Soldiers. A lentre beágyazott verzió mondjuk Luke Kelly, de az már majdnem ugyanaz. Alaptag volt haláláig.

Nincsenek nagy megfejtendő szimbólumok, rögtön világos, hogy háborús dal, nem is a vidámak közül valók. Közbevetés: amúgy a nem vidámságban Eric Bogle And the Band Played Waltzing Matilda dala megy csak talán alá. Na az igazi kilátástalan ANZAC-dal. Viszont egészen eddig egy háborúval mellélőttem, hogy honnan származik, mert nem figyeltem eléggé. Pedig nem első világháborús ez, hanem második. Az Ems-vidékének mocsárlecsapolós táboraiba szállította a Harmadik Birodalom a politikai ellenfeleit.

A Börgermoor táborban született - miután betiltották a mozgalmi dalokat - a Die Moorsoldaten dal, aminek a szövegét egy bányász és egy későbbi Brecht-színész írta, és a zeneszerzők között is két Brecht-közeli arc van (Hanns Eisler és Ernst Busch). Közbevetés #2: Eisler írta később a zenét az NSZK-himnuszához, de jobb ha arról emlékszünk rá, hogy harcolt a spanyol polgárháborúban és az Koldusopera első előadásának sztárja volt.

Ha épp nem punk feldolgozásban szól, akkor menetelősebb a dallama. És bár nem egy harcias dal, a wiki szerint a francia idegenlégió csak menetdalnak használja a francia verzióját, mert pont kijön rá a percenkénti 88 lépés. Két linkkel arrébb azt is megtudjuk, hogy a többi francia egység 120 lépésre kalibrálta magát. Ez az a pont, ahol el kell engedni a témát.

Átkiált a bástyaőr

Vannak azok a szövegek, amelyeken valahogy érződik, hogy igaziak. Ann Leckie Mellékes igazságában az egyik, a sztori szempontjából is fontos dal lógott ki a szövegből. Rá is kerestem, ahogy letettem a könyvet. Az Orbitnak adott interjújában azt mondja Leckie:

The third is older than these two by a couple of centuries, but it shares their military theme. It’s “L’homme Armé,” and it seems like every late fifteenth-century composer and their pet monkey wrote a mass based on it. I exaggerate—I don’t think we have that many surviving Missas L’homme Armé by pet monkeys. But it was a popular song in its day.

Innen már guglis szabadfoglalkozás. A lenti verzió Karl Jenkins milleniumi békemiséjéből származik, amit a koszovói háború áldozatainak ajánlott.

A dallam ismerős lehet azoknak, akik annak idején a sárga énekkönyvből tanultak. Persze a magyar szöveg mindenféle rablókról meg bástyaőrökről beszél, gyakorlatilag legyilkolva a verset. De a dallam az megmarad.

Fidel a gépben

fidelify

Az a jó az audiofilekben - ami nem vagyok - hogy hajlandók tenni azért, hogy a világ olyan legyen, amilyennek szeretnék. Azaz szép, tiszta, hangos, és kerülje meg a Windows mixert. Így lehet, hogy a Spotify több sebből vérző kliense helyett gyártottak maguknak egy saját programot Fidelify néven. Csúnyább, kényelmetlenebb, butább satöbbi, mint a gyári kliens, viszont a hangot át lehet zavarni rendes hangkártyán. Folyománya: jobban szól. Folyománya #2: egy sokkal trébb programot lehet használni.

Che Guevara

A képen persze Che van, mert az istennek nem találtam olyan képet, amin Fidel fülest visel, vagy rádiózik. Így vérzik el egy poén a felelőtlen fotográfusokon!

This is fucking awesome!

Hozzáadott érték nélküli poszt, de csak meg kell írni, hogy öregkoromban most szomorúan nézzem a törött embedeket.

A Broken Brass Ensemble annyira zöld még, hogy a hivatalos honlapjuk csak félig beszél angolul - a másik fele az anyanyelvük, holland - és összesen három demószám van fent. Feldolgozták viszont a Thrift Shopot, és még jól is szól. Köszi, Gazs, ha megszereled a blogod, belinkellek.

A brass band általában menőség, aki nem hiszi, hallgassa meg a Hypnotic Brass Ensemble-től a Wart vagy a La Fanfare En Pétardtól a Petit Martient.

Avishai Cohent a Liptay Gabriellával készített Kreatívos kultúrfelhőben találtam. Már megérte arra járni. Valahogy minden évre jut egy érdekes bőgős, a tavalyi - vagy előtti? - Miles Mosley volt, ez itt a Shine tőle, az idei Cohen lesz.

Zaz szerintem megint Gazstól jött, aztán amikor megosztottam Facebookon akkor derült ki, hogy mindenki ismeri. Ennyit a naprakészségtől. Aki nem a YouTube-ról akarja hallgatni, mert reggel tükörbe akar nézni, az a Sans Tsu Tsou című élő albumával jár szerintem a legjobban.

A lemaradások krónikája pedig a Karabély zenekarral teljes, akiket nemcsak hogy a feloszlás, de az énekes halála után fedeztem fel.

Zárójel: Némi gyengélkedés után most épp működik Csemer Boglárka - itt volt róla szó hivatalos honlapja, azt mondja, hogy holnap cédéje jelenik meg.

A pedál, ami megteremtette a rockot

Rögtön az ötödik  bejegyzésben felborul a rend, ez nem egy rövidfilm, hanem egy teljes egy órás dokumentumfilm. Annyira érdekes viszont, hogy szinte elrepül az az óra. Zenészek - Buddy Guytól nagyjából Slashig - mesélnek arról, hogy a jellegzetes hangú Cry Baby / Wah pedál hogyan határozta meg a rock hangzást, hányszor támadt fel újra, hogyan tuningolta Hendrix a pedáljait. Joey Tosi és Max Baloian filmje kaptt egy fél marék díjat, nagyon megérdemelten.

A hatvanasok és a hetvenesek a Quart szerint

Nagyon kellene ide írni valamit írni a hagyományról, a fontosságról, meg a slágerrádióról, de ahhoz nagyon vasárnap délután van. Meg hát úgyis tudjátok, nem?

A Quart barátokkal kiegészülve először a beatkorszak ötven legjobb slágerét válogatta ki tavaly novemberben, most pedig a hetvenes évek legjobb dalaiból válogatták ki azt az ötvenet, ami szerintük maradandó. A négy cikknyi válogatás 1962-ben kezdődik és jelenleg 1979-ig tart. Az utolsó adag még szól, de már várom a folytatást.

Hol lehet az ember naiv, ha a saját blogján se. Ezt még válogatáscédén is szívesen látnám. Kábé három-három lemez. A hetvenesek a Quart szerint. Persze tudom, ennek a cédésdinek vége van.

I’m dreaming of you paraparapaparam

Csemer Boglárka épp honlapok közt van, a korábbi hivatalos megszűnik lassan, de még ott van róla a legtöbb információ, az új még nem indult el, a köztes időben pedig a Facebookon lehet lájkolászni. Azért a honlaptörténeti kitérő, mert ezeken a helyeken lehet végighallgatni a számait, meg van még Soundcloudon három. Ezzel nagyjából elmondtam, mit csináltam ma este.

Ez alatt azt kell érteni természetesen, hogy Chrome devtoolsszal az audio könyvtárat kerestem, meg működtettem a Soundcloud Downloadert. A régi honlap szerint ugyan van Bogi lemez, de annak sehol sincs nyoma. Az új meg áprilisban jön majd.

(Kösz Balázs!)