Régi vasak, régi üvegek

Időszámításunk előtt, amikor még hír volt az, hogy valaki nem csak olvassa az internetet, de írja is, az egyik kedvenc blogom kipróbálta, hogy az analóg vagy a digitális technológia nyeri-e a zoomolási/nagyítási versenyt. Egy telekonverterrel felszerelt Canon Powershot G5-öt és egy Mamiya Press riporterkamerát állítottak le a Petőfi hídra, célba vették a Gellért szállót, és zoomolni kezdtek. Az eredmény csak az Archive.orgon van már meg, Pagrus blogjának 2005 márciusi archívum oldalát kell keresni.

Az a projekt pont annyira volt zseniális, mint amikor a lenti videóban - amin amúgy David Burnett fotográfus legenda beszél a felszereléséről és a fotózásról - előkerül egy régi középformátumú gép, és megkezdődik a sztorizgatás, hogy honnan is lehet ezekre jó objektívet találni. Van még szó aztán 5D-kről, Holgáról és kreativitásról. Poénokat nem lövök le, nézzétek meg, tanulságos.

(Videó via Photoshelter, fotó Pagrus.)

Bulgakov és a GUI

Énblog! Az elmúlt három hétben a világirodalomban mélyültem el úgy 1830-tól napjainkig, hogy teljesítsem az utolsó két vizsgámat. Most, hogy megvannak, alkalmazom a tanultakat.

Az a helyzet, hogy a zoomolós - prezentációs felhasználásáról lásd a KiBu oldalát - illetve a feladathoz adaptálódó UI-t Bulgakov fedezte fel. Azt írja A Mester és Margaritában:

- Ügyes kis holmi, csakugyan. Megmondom őszintén, nem szeretem rádión hallgatni a híreket. A bemondók, főleg a nők, mindig rosszul ejtik ki a helyneveket. Azonkívül minden harmadik dadog vagy selypít, azt hiszem, szándékosan választják ki az ilyeneket. Ez az én glóbusom sokkal megbízhatóbb; nekem ugyanis pontosan kell ismernem az eseményeket. Látja például itt, ezt a földdarabot, amelynek partját az óceán hullámai mossák? Nézze csak: tűzfény önti el. Ott háború kezdődik. Ha közelebb hajlik, megláthatja a részleteket is.

Margarita a földgömb fölé hajolt, és a kicsiny földdarab a szeme láttára kiterjedt, megszínesedett, olyanná lett, mint a domborművű térkép. Meglátta a folyó szalagját is, és a partján kisebb települést. Az egyik házikó teteje eleinte borsónyi volt, gyufaskatulyányira nőtt. A házikó teteje egyszer csak hangtalanul a levegőbe repült, fekete füstfelhőcske tört fel belőle, a falak összeomlottak, és a kétemeletes kis gyufaskatulyából piciny romhalmaz maradt csupán, amelyből fekete füst gomolygott. Margarita még közelebb hajolt, és ekkor apró női alakot pillantott meg a földön fekve; mellette, vértócsában, kétségbeesetten hadonászó csöpp gyermek feküdt.

(21. fejezet)

Ennyit a tanulságokról. Mostantól megint vagyok.